Hogyan kell fát oltani?

Miért fontos az oltás?

Egyes fajták ízletesebb gyümölcsöt teremnek, szebb termést vagy egyenletesebb hozamot biztosítanak, míg más fajták edzettebbek jobban ellenállnak a betegségeknek, tápanyag vagy vízhiánynak. Ezen fajták előnyös tulajdonságait egyesítve, erősebb, és jobb termést hozó fát eredményez. További előnye, hogy az oltványról növekvő fa hamarabb fordul termőre, mint a magról vagy dugványról nevelt fa.

Alany és nemes fajta választása

Mivel az alany az oltvány egy részét (gyökerét, törzsét) képezi, ezért figyelembe kell venni, hogy tulajdonságai egy részét megőrzi és a későbbiekben ezeket kölcsönzi az oltványnak. Ezek a tulajdonságok, mint a fagytűrés, szárazságtűrés, tápanyagfelvevő és feltáró képesség, betegségekkel szembeni ellenálló képesség továbbá hatással lehet a nemes fajta tulajdonságaira. Ez a kölcsönhatás befolyásolhatja a fajta termőképességét, a termés minőségét, valamint a növekedési erélyét, ezáltal az alkalmazható koronaformát.

Elengedhetetlenül fontos, hogy az alany és nemes szöveteinek összeforradása tökéletes legyen, ezért nagy odafigyeléssel kell kiválasztani a partnereket, az oltás idejét és módját.  Csak az azonos fajhoz tartozó vagy közeli rokonságban álló növények olthatók egymásra.

• Alma esetében, kizárólag törpe (M.9) és féltörpe (M.26) alanyokat alkalmaznak intenzív termesztésben. Félintenzív, illetve ökológia termesztésben a középerős növekedésű (MM.106) és az (MM.111) alanyokat szoktak használni.
• Cseresznye oltásánál sajmeggy és vadcseresznye alanyokat szoktak használni. A sajmeggy kisebb növekedést, valamint korábbi termőre fordulást kölcsönöz a fáknak, ellentétben a vadcseresznyével, amely igen nagy növekedési habtussal rendelkezik. Intenzív cseresznye ültetvényekben a törpésítő alanyokat használnak melyek igen érzékenyek, valamint öntözést igényelnek. Ilyen a Gisella, Maxma, vagy a Weiroot.
• Körte fajtákat birs vagy vadkörte alanyra oltják. A birs alanyon lévő fák növekedése gyengébb, érzékenyebbek a talajra, valamint a hozzá illő fajta kiválasztása nehéz, azonban korán termőre fordul.
• A fajtaválasztás egyszerűbb a vadkörte alany esetében. A magonc alanyok gyökere mélyebbre hatol, erősebb növekedésű, termőre fordulása azonban későbbre esik.
• Őszibarack alanyválasztásnál figyelembe kell venni a termőhelyi adottságokat. A vadőszibarack mely az alföldi termőtájon jellemző, középerős növekedésű. Szintén közepes növekedési erélyű, de a vadőszibarackhoz képest kisebb fát nevelő, melegigényes mandula alany, amely a dombvidékeken jellemző.
• Kajszi fajtákat miroblán alanyra, amely erős növekedésű jól alkalmazkodó fajta, vagy a szárazságot viszonylag jól tűrő, erős növekedésű vadkajszi alanyra oltják.
• Szilva fajtákat jellemzően miroblán alanyra oltják.
• Dió oltványok esetében diómagoncot használnak. Ennek előnye, hogy a fák növekedése mérsékeltebb, valamint korábban termőre fordulnak mint a magvetés után nevelt diófa.

Párosítási módok

Ahhoz hogy két növényéri rész összeforradjon, összenőjön sebfelület szükséges. Az oltáshoz mindkét növényi részen, alany és nemes sebet ejtünk oly módon, hogy a sebfelületek minél jobban, szöveteik minél szorosabban összeilleszthetőek legyenek.

Az oltási módtól függetlenül fontos hogy az oltóvesző nyugalmi állapotban legyen. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy az oltóvesszőt lombhullás után, még a nagy fagyok előtt megszedjük, nyirkos közegben, 0, +2 °C körüli hőmérsékleten tároljuk. Azoknál az oltási módoknál ahol nem alapfeltétel, hogy az alany héja elváljon a farésztől, az oltást tavasszal (február végétől március végéig), és ősszel (szeptemberben) végezhetjük. Figyelni kell arra hogy a túl vastag oltóvessző nem alkalmas oltásra.
Fontos hogy hajtásrüggyel rendelkező középerős, egyéves vesszőket válaszunk erre a célra melynek átmérője 5-7mm.

1.) Héj alá oltás során a vastagabb alany héjrésze alá helyezzük az oltócsapot. Az oltócsap a 3-5 rügyre feldarabolt olróvessző. Fontos hogy az alany erőteljes nedváramlásban legyen. Ennek időszaka április elejétől május elejéig tart. Lehet egy vagy több csapos, csukaszáj és nyelves.

2.) Hasítékoláskor az ék alakúra vágott oltócsapot, a vastagabb alany szélén készített hasítékba helyezzük. Gyümölcsösökben a termőfák átoltására használt oltásmód. Nyílt sebfelületet mindig kezelni kell sebkezelővel ( fagél, oltóviasz, méhviasz stb).

3.) Párosítánál az alany és a nemes oltóvessző átmérője közel azonos. Kézi metszlap készítésénél figyelni kell hogy a metszlap hossza az oltóvessző átmérőjének 3 szorosa. Lehet közönséges párosítás amely során az alanyon és a nemesen egy határozott vágást ejtünk, majd ezeket egymással szembe fordítva rögzítjük. Az angolnyelves párosítás annyiban tér el a közönségestől, hogy a két metszlap közepén bevágunk egy „nyelvet” majd ezeket egymásba csúsztatva rögzítjük. Ez a módszer stabilabb mint a közönséges párosítás. Vannak továbbá csak oltó ollóval végezhető párosítási módok mint pl: a lamellás, csapos, valamint az omega.

Az  oltó ollóval készített metszlapok nagy stabilitást és pontos illesztést tesznek lehetővé. Nem igényel akkora kézügyességet mint a közönséges vagy az angolnyelves párosításhoz szükséges metszlap elkészítése.

A Worth oltó olló vékony és enyhén omega formájú acélpengéjével szép roncsolásmentes metszési felületet készít. Műanyag markolatával  és véletlen kinyílás elleni reteszel a kezelése könnyű. A készülék végén lévő vágópengével pedig pontos metszés készíthető, valamint alkalmas rögzítő illetve kötöző anyagok átvágására is.